Az utóbbi hónapokban számos közgazdász hívta fel a figyelmet a bérnövekedésről számot adó statisztikák ellentmondásaira. A munkaügyi statisztikák - amelyek a gazdasági híradások alapjául szolgálnak - a mögöttünk lévő nyolc évre olyan mértékű bérnövekedést mutatnak, ami a gazdasági teljesítményünk alapján a valós béremelkedésnek a közelében sem lehet. A nemzeti számlás béradatok ezzel szemben jóval kisebb növekedést jeleznek, ám ezekkel kapcsolatosan Oblath Gábor a közelmúltban arra mutatott rá, hogy ezek az adatok valószínűleg némileg alábecsülték a tényleges bérnövekedés mértékét. Minderre tekintettel érdemesnek tűnik a közgazdasági elméletre támaszkodva a bérnövekedés felső határát megbecsülni, s az egyes statisztikák adatait ahhoz viszonyítva vizsgálni. Ez alapján pedig meglehetős biztonsággal leszögezhetjük:
Magyarország komoly eredményt ért el a foglalkoztatásban az elmúlt években, de a termelékenység nem nőtt - mondta el Dedák István. Az egyetemi kutató az MKT 56. Közgazdász-vándorgyűlésén hangsúlyozta: ez azt mutatja, hogy a felszín alatt nagyon komoly gondok vannak.
Dedák István a Portfólió hasábjain fejtette ki véleményét az elmúlt két év jelentős béremelkedésének várható hatásáról. A cikk során a szerző azt állítja, hogy a 2010 óta folytatott gazdaságpolitika a bérfelzárkóztatás terén zsákutca és gyökeres gazdaságpolitikai fordulatra van szükség. Jelen cikk keretében szeretnénk a tanulmány állításait más szemszögből megvilágítani, folytatva a bérek és a termelékenység közötti kapcsolatot firtató vitát, amelynek célja a magyar gazdaság működésének jobb megértése és így az optimális gazdaságpolitika kialakítása.
Az elmúlt két év gyors bérnövekedése számos közgazdászt tölt el optimizmussal. Vannak, akik egyenesen úgy vélik, hogy a reálbérek akár 10 éven belül megduplázódhatnak, míg az óvatosabbak szerint az irány jó, azonban tovább kell dolgozni a sikerért. A szerző ezzel szemben úgy véli, hogy nincs túl sok okunk az optimizmusra. A bérek tartós növekedését meghatározó makrogazdasági fundamentumok - mind korábbi önmagunkhoz, mind régiós versenytársainkhoz képest - nemcsak rosszak, hanem kifejezetten ijesztőek. A tények tulajdonképpen azt üzenik, hogy a 2010 óta folytatott gazdaságpolitika a bérfelzárkózás tekintetében teljes zsákutca. A tartós bérnövekedés és gazdasági felzárkózás feltételeinek megteremtését illetően gyökeres gazdaságpolitikai fordulatra lenne szükség.
A 2010-ben létrejött gazdaságpolitikai fordulat egyik fő prioritásként az államadósság elleni küzdelmet és az eladósodás csökkentését tűzte zászlajára. Az államadósság növekedése - ha potenciális kibocsátás közelében működő gazdaságban jön létre - károkat okoz, megakasztja az ország gazdasági felzárkózását, csökkenti az egy főre jutó jövedelmet és a társadalmi jólétet. Arról viszont kevés szó esett, hogy az adósság mekkora növekedési áldozattal jár együtt, noha a közgazdaságtan növekedéselméleti területe ma már meglehetősen határozott választ tud adni a teher alsó és felső határára. Mindez különösen fontos annak ismeretében, hogy az elmúlt nyolc évet (2010-2017) tekintve a magyar gazdaság éves átlagos növekedése - horribile dictu - mindössze 2%-ra rúg. S ha azt feltételezzük, hogy prudens, növekedésbarát gazdaságpolitika mellett a magyar gazdaság - hasonlóan Romániához, Szlovákiához vagy Lengyelországhoz - valahol az évi 2,5-3% körüli tartományban tudott volna növekedni, akkor meghökkentő módon azt láthatjuk, hogy a gyenge gazdasági teljesítmény miatt elszenvedett károk közel akkorák, mint amekkorát egy 60-70%-os államadósság tud okozni a gazdaság számára.
A hazai reálbérek az EU-s országokat tekintve a legalacsonyabbak közé tartoznak, ám a kormányzati prognózisok szerint jelentős fordulat áll előttünk. A vágyak és realitások azonban éles kontrasztban állnak egymással, ugyanis Magyarország a reálbéreket meghatározó makrogazdasági fundamentumok tekintetében sokkal rosszabbul teljesített az elmúlt hét évben, mint a globális pénzpiaci válság kitörését megelőző évtizedben.
Lényegesen kisebb növekedést produkált volna a magyar gazdaság az elmúlt években az uniós támogatások nélkül. A transzferek hiányában a nemzetgazdasági beruházások folyamatosan apadnának, illetve nagyobb mértékű lett volna a régió gyorsan fejlődő országaitól való leszakadásunk. Van még időnk javítani.
Az elmúlt évben a magyar gazdaságnak olyan mértékű nettó EU-transzferre sikerült szert tennie (a GNI 5,64%-ára), melynél nagyobbat közép-kelet-európai ország az Európai Unió történetében még sohasem kapott. A kimagasló EU-támogatások azonban hazánkban nem csak tavaly, hanem az elmúlt években folyamatosan jelen voltak, ám jövőre az EU-transzferek jelentős csökkenése várható, ami a gazdaság számottevő lassulását idézi majd elő. De vajon mennyire eshet vissza a növekedés, s egyáltalán, mekkora szerepet játszottak az óriási EU-s pénzek az elmúlt évek gazdasági teljesítményének alakulásában?
Az elmúlt két negyedév impozáns gazdasági növekedése kapcsán sokan úgy vélik, hogy Magyarország rátalált a helyes útra, leckét adunk Európának a növekedés gazdaságpolitikájából, mi több, amit látunk az nyilvánvalóan az elmúlt évek gazdaság- átalakító lépéseinek a gyümölcse. Sőt vannak, akik az EU elhúzódó válságát és a "sajátos magyar gazdasági modell" eredményeit szem előtt tartva egyenesen arra jutnak, hogy gyökeresen más közgazdasági oktatásra, új közgazdasági iskolákra van szükség. A cikk szerzője azonban mindezt egészen másképp gondolja.
A két részes cikk az Európai Unió gazdaságpolitikájában 2010-ben bekövetkezett fordulat okait és annak következményeit elemzi. Mivel a gazdaságpolitikai irányváltás fókuszában az államadósság csökkentése illetve a befektetői bizalom visszaszerzése állt, ezért a szerző részletesen vizsgálja az adósságcsökkentés makrogazdasági törvényszerűségeit, az államadósság terhét, valamint a finanszírozásával összefüggő kérdéseket. Alább az írás második része olvasható, az első rész elérhető itt.
A cikk 2013. november 13-án a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen rendezett tudományos konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata.
A két részes cikk az Európai Unió gazdaságpolitikájában 2010-ben bekövetkezett fordulat okait és annak következményeit elemzi. Mivel a gazdaságpolitikai irányváltás fókuszában az államadósság csökkentése illetve a befektetői bizalom visszaszerzése állt, ezért a szerző részletesen vizsgálja az adósságcsökkentés makrogazdasági törvényszerűségeit, az államadósság terhét, valamint a finanszírozásával összefüggő kérdéseket. A cikk 2013. november 13-án a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen rendezett tudományos konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata.
Az orosz-ukrán háború fontosabb eseményeiről ebben a cikkünkben számolunk be.
Videót is közzétettek az esetről.
Az amerikai haderő egyik legfrissebb fejlesztése.
Értékes fegyverek estek ki a szolgálatból.
Ki nyer? Az amerikai kormány vagy a ByteDance?
Kaiser Ferenc, az NKE docense a Portfolio Checklistben értékelte az Ukrajnának jóváhagyott új segélycsomagot.
Mekkora a baj a luxusiparban?
